Sziasztok!
Egy kicsit frissítettem a blogom mert szerintem nem volt elég rendezett.Na mindegy.Szóval remélem tetszeni fog! ;)
1.fejezet
-Basszus Dylan,add vissza a szájfényem,indulnom kell a táborba,mert elmegy a busz!-üvöltöttem be Dylan szobájába,mert nem találtam a szájfényem,megint...
-Nincs nálam-mondta,de láttam a szemén,hogy magában mosolyog.A fenébe! Kínomban már csak a megmentőmhöz fordulhattam,apához.
-Apuuuu,Dylan nem adja vissza a szájfényem és indulnunk kell!-vetettem be a kutyaszememet.Ez mindig beválik! He-he-he.
-Dylan,add vissza Nettinek a ,,hogyhívjákját˝,és induljunk!-szólt rá Dylanra és már el is tűnt az udvaron a sok csomaggal.
-Hahaha,apu mindig melettem áll.Na most már tényleg add vissza a bigyómat!Dylan!Nem mondom mégegyszer!-futottam ki utána a kertbe. Mikor beértem,ráugrottam a hátára és kivettem a kezéből a szájfényem,majd mielőtt utána kaphatott volna,hogy újra elrakja a farmerzsebébe,beszaladtam a fürdőszobába,nehogy azt foglalja el most.
Miután feldobtam egy kis sminket (szempillaspirál,szájfény),szóltam apunak,hogy mehetünk.Elköszöntem Dylantól és beültem a kocsiba.
A buszmegállóban már ott volt a legjobb barinőm,Brianna. Egy öleléssel üdvözöltem,majd két puszival elköszöntem apától,aki a kezembe adta a csomagokat,és elindult a parkoló felé azzal a jelszóval,hogy nem akarja zavarni a ,,lányos zajongásunkat˝. Ezt megértem,ugyanis ha Bri átjön hozzánk zeng tőlünk a ház. Hihihi. :)
Mikor megérkezett a busz,Fende bá megbízott minket azzal,hogy vigyázzunk magunkra és egymásra,majd nagy nehezen,de felterelt minket a járműre. Én Brianna mellé ülte,Lena a nővére,Sarah mellé,Viktor Viki mellé,a többieket meg már nem láttam mert túl messze voltak.
Mielőtt elindult a busz,ittam egy kortyot,elővettem a könyvem (Jacqueline Wilson: Mi baj,lányok?),majd a telómat is előkapartam,hogy valami jó zenét halgassak olvasás közben,aztán a fülhallgatóm is kellett volna,de azt otthon hagytam.Ezt nem hiszem el! Brianna elaludt,ugyanis még korán volt,de nem akartam felkelteni. Hátrafordultam az ülésen.Lenaval találtam szemben magam,gondoltam biztos van egy fülese.
-Lenaaa....-kezdtem egy kicsit félénken,Nem tudom miért,de mogorván válaszolt.
-Mi van?-nézett rám úgy,mintha a....huhh.nem is tudom minek képzelt.
-Figyiiii.....van egy füleseeeed?-kérdeztem kicsit megnyújtva a szavak végét.
-Neked kell? Mert akkor nincs!-válaszolta kb. 5 éves szinten. Mivel nem akartam balhét,ezért vissza fordultam és gondolkoztam..........................gondolkoztam...........és még mindig gondolkoztam.Mivel nem jutottam semmire,úgy döntöttem,olvasni zene nélkül is lehet.
Új könyv.Hmmm...de jó ,,új könyv illata˝ van,gondoltam magamban,majd kinyitottam és olvasni kezdtem.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Hallo?-szóltam bele a telefonba mglepetten,ugyanis az egész családom tudja,hogy buszon vagyok Visegrád felé és mivel korán van,valószínüleg visszaalszom a járművön.
-Jó napot. Maga Anette?-kérdezte egy mély,elég férfias hang.
-I-gen?!-mondtam nem túl bíztatóan-maga kicsoda-kérdeztem vissza.
Folytatás: 2.fejezet ;)
Remélem tovább is olvassátok! :)
.jpg)
.jpg)