7. fejezet

7. fejezet

Ma reggel arra keltem,hogy Dylan nyöszörög. Àtmentem a szobájába, és megláttam,hogy a földön fekszik az ágya mellett. Oda rohantam hozzá és felkeltettem.
-Dylan,Dylan-suttogtam-Èbredj!
-Mi az?-kérdezte fél álmában még.
-Leestél az ágyról,Öcsi-mosolyogtam rá.
-Auuuu...-kiálltott fel-azt érzem.
-Gyere,kellj fel!-húztam magam felé,hogy fel tudjon állni.
-Oké,oké, most már elengedhetsz,megvagyok-tolt el magától.
-Jól van na!-bokszoltam bele -a nem fájó- karjába.
-Hány óra?-kérdezte megrémülve.
-Fél tíz-válaszoltam nyugodtan, és ásítottam egyet.
-Jesszusom, elkéstünk a suliból, gyorsan, öltözz!-kiálltott rám a kedves kisöcsém.
-Szombat van,suliba akarsz menni hétvégén?-röhögtem.
-Jaaaa,basszus,tényleg. Apa?-tért rá a lényegre.
-Elment,azt mondta valamit el kell intéznie-néztem rá szeretet teljesen.
-Akkor visszafekszem. Jó éjt!-bújt vissza az ágyába.

Délután 15:47
"kopp-kopp"- jött a bejárati ajtö felől egy "betöröm az ajtód" erőssègű kopogás.
-Ki az?-üvöltöttem az emeletről,mert eszemben sem volt kikelni az ágyból és elmozdulni a tv elől.
"kopp-kopp"- megint az a dörömbölés amit pár perce még eltűrtem.
Kikászálödtam az ágyból, és kócos hajja,a mickey egeres pizsamámban levánszorogtam a lépcsőn.
"Biztos apa"-nyitottam az ajtót mély nyugodtsággal.
Viktor tárult a szemem elé egy válltáskával a vállán.
-Ó,hello-köszöntem, miközben a hajamat próbáltam kicsit megigazítani-hogy kerülsz ide?
-Mily' kedves fogadtatás-szólt be azzal a szexi mosolyával-gondoltam átugrom és nézünk valami filmet.
-Ööö...hát az a nagy pech,hooogy....-próbáltam kitalálni valami kifogást,mert nem akartam apu dühös képét magam előtt látni,miközben egy hónap szobafogságot szab ki-igazából...nincs semmi pech,gyere be-invitáltam. Nem jutott eszembe semmi.
-Hát jó-vette a cipőjét illedelmesen és az én cipőim mellé illesztette. "Micsoda úriember!"
-Szép a házatok!-nézett körül.
-Köszi! Kérsz inni?-kérdeztem illedelmes házigazdaként.
-Igen,elfogadnék egy pohár vizet-.
Elővettem egy macis műanyag poharat a szekrényből, és elkezdtem ásványvizet tölteni bele,majd rájöttem,hogy ez a pohár talán nem túl pasis.
-Jó lesz-szólalt meg mellettem Viktor,mintha olvasna a gondolataimban.
-Hát jó,ha te ezt a poharat szetetnéd,akkor tessék-nyújtottam felé a poharat.
-Köszi-.
Kb. 5 percig csak álltunk a konyhában szótlanul,ő a macis poharával,én meg a mickey-s pizsimben.
-Asszem én átöltözöm-mutattam az emeletre-addig érezd otthon magad.
Elindultam felfelé,ő meg leült lent a kanapén.
-Mindjárt jövök-intettem,és felszaladtam a fürdőbe valami kényelmes göncöt felvenni.

6. fejezet

Halihó emberek! Itt van a hatodik fejezet! Jó olvasást! :*

6. fejezet
Hazaértem. Épp nyitottam az ajtót,amikor apa termett előttem. Ilyenkor sosincs itthon.
-Szia.....apa-sütöttem le a szemem,mert tudtam hogy ideges.
-Miért vagy itthon? Nem iskolában kéne lenned?-kèrdezte választ váró tekintettel.
-Hát...szóval...-kezdtem. Nem tudtam hogy mit mondjak. Rosszul lettem? Vagy visszajöttem a könyvemért?
-Remélem valami egészen különleges magyarázatod van a számomra,mert nem tudom elhinni miért vagy iskolaidőben itthon!-nézett rám szúrós szemmel.
-Nem megyünk be,mert rosszul vagyok-füllentettem.
Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
Klikk. Nyílt az ajtó és Dylan jött be rajta. Furcsa módon be volt gipszelve a jobb keze.
-Jól vagy,öcsi? Mi történt?-szaladtam oda hozzá és levettem a válláról a táskát.
-Igen, jól vagyok. Hazaküldtek,mert tesiórán a bordásfalon kellett lógni és leestem róla. Bevertem a kezem és a csuklóm hátrahajlott. Bevittek a kórházba, begipszelték és hazaengedtek pihenni.
-Miért nem hívtál fel, kisfiam?-szólt ki apa a nappaliból.
-Apa is itthon van?-suttogta.
-Sajna igen-mondtam hallgan.
Dylan bement a nappaliba és leült.
-Itthon hagytam a telóm-válaszolta egy kis idővel később.
-Ide figyeljetek mindketten!-kezdte-Én nevellek titeket egyedül,mióta Rose meghallt.-már megint anyával jön-Ha mégegyszer valamelyikőtök itthon hagyja a mobilját, attól elveszem. Értve vagyok?-kérdezte. Bólogattunk. Nem mertünk ellenkezni,vagy belekezdeni a "De ez nem igazságos!" sztoriba.
-Most pedig Anett,segíts bevinni Dylan táskáját a szobájába,és segíts neki megírni a leckéjét,bepakolni,stb-sorolta.
Rendben-sóhajtottam.
Felmentük Dylan szobájába,ahol kb. úgy èreztem magam mintha egy háborúba csöppentem volna,olyan rendetlenség volt.
-Te sosem raksz rendet?-kérdeztem mert szinte soha nem jártam a szobájában.
-Deeeee,csak most reggel nem volt időm rá és...-kereste a kifogásokat.
-Figyelj,engem nem érdekel hogy milyen kupi van,-raktam arrébb a koszos alsóját az ágyról fintorogva-viszont a koszos alsóidat kirakhatnád a szennyesbe!-röhögtem kínosan.
-Ugye tudod, hogy sosem rakom ki a koszos gatyáimat a mosásba!-kacsintott rám nevetve.
-Akkor azt akarod mondani,hogy ugyanazt a koszos...-és nem folytattam-Inkább nem vagyok rá kíváncsi!
Dylan mosolygott...Dylan mosolygott,mert tudta mire gondolok.
-Na akkor,miből is van házid?-kezdtem bele a kötelesség tudó testvér szerepébe.
-Asszem töriből meg matekból meeeg...angolból?-kérdezte.
-Ne tőlem kérdezd, nem nekem kell tudni!-mosolyogtam-Inkább vegyük elő-javasoltam.
Ès onnantól kezdve csak tanultunk és tanultunk és tanultunk. Èreztem hogy Dylan már unja,de nem érdekelt. Rám volt bízva, nekem kellett a lecóját megcsinálni,akkor már legyen rendesen kész! :)
Apa egyszer jött fel hozzánk,hogy tényleg tanulunk,meg hogy megkérdezze kérünk-e valamit.
Ezzel telt a délutánunk. Legalább én is ismételtem egy kicsit valami régebbi dolgot. :D

5. fejezet

Helló! Meghoztam az ötödik fejezetet! :*

5. fejezet
Egész éjszaka nem tudtam aludni! Viktoron járt az agyam.
Még csak fél hat. Fáradt voltam,de nem tudtam aludni. Pedig szundíthattam volna még két órát.
Lementem,megittam a reggeli kávémat,és bekapcsoltam a tv-t. Leültem a kanapéra,felvettem a legvastagabb zoknimat (ilyen korán még hideg van) és beleszórtam a gabonapelyhet a tányéromba. Kiemeltem a tejet a hűtőből,és ráöntöttem a gabonapehelyre.Elővettem a szokásos,kopott vagy száz éves bögrèmet,és beleöntöttem az üveg alján maradt pár korty narancslevet.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
"V"
-Halló!?-szóltam bele a telefonba,de nem kaptam választ.
-Hahhhóó! Van ott valaki?-kérdeztem kissé idegesen. Nem hogy fél hatkor hív,de mèg a telefonba se szól bele.
-Szia szivi,jössz ma suliba?-kezdte a nem tudom ki a telefonba.
-Mi van? Kivel beszélek?-kezdtem nagyon ideges lenni.
-Viktorka vagyok édesem-a háttérből nevetést hallottam-szeretsz még? Pussz-pussz-pussz!-küldött puszikat.
-Mennyit ittatok tegnap? Na jó,Viktor! Most lerakom a telefont,én nézem a tv-t,te meg visszaalszol és kialszod magadból az alkoholt. Érthető voltam?-mondtam neki,hogy mit csináljon,ugyanis nem akartam,hogy bajba kerüljön a barátai miatt.
-Na jó,cicukám,alszom még egy fél órát! Szeretlek,nagyon! Ma talál...-.
-Neked is szia-szakitottam félbe,mert már a hányinger kerülgetetta mondókájától.
Néztem még egy kicsit a tv-t,majd elkeztem készülődni. Megfésülködtem,felöltöztem,feldobtam a szokásos laza sminket és ittam még egy pohár vizet. Bepakoltam a tancuccaimat,átnéztem a földrajzot és kész voltam. Fél nyolc volt. Úgy döntöttem,ma nem pont becsöngőre,azaz nyolcra esek be,hanem előbb bent leszek,hogy feltudjak még kèszülni a matek tz-re. Felvettem a fehér conversemet,és a vastag pulcsimat,majd elindultam ki az ajtón. Kivettem a kulcsot a zárból és elindultam a buszmegállóba. Rögtön jött a busz. Mikor beértem (tök korán,háromnegyedkor),Bri meglepődött,hogy ilyen korán bent voltam. Ő eleve bent szokott lenni már fél nyolckor,mert korán kelő,és nem tud otthon mit csinálni,ezért bejön a suliba,vesz magának egy ishlert és megeszegeti,míg meg nem jön valaki az osztályból. Aztán meg azzal beszélget. Na mindegy.
Szóval,elmeséltem a tegnap estémet,meg hogy miért keltem korán. Aztán azt a relytélyes hívást is elpletykáltam Viktorról.
-Halihó,emberek! I'm sexy and i know it!-üvöltött az ajtóbn egy ismerős hang. Odanéztem,és megláttam Viktort az ajtóban.
Odasiettem hozzá:
-Azt mondtam ma ne gyere suliba!-suttogtam neki és kikísértem a teremből.
-Most haza megyünk és lefekszel aludni. Jó?-mondtam olyan lassan mintha valami hülyével beszélnék.
-Na jó-válaszolt Viktor.
Hazaértünk hozzájuk. Nyolc óra már elmúlt,úgy-hogy eldöntöttem,késés helyett majd az egész napot igazoltatom apával.
-Nem jössz be?-kérdezte kicsit komolyabban.
-De,szívesen bemegyek-mosolyogtam.
Elindultunk a nappaliba.Ledobta a táskáját a kanapéra,és levette a cipőjét. Én is levettem a conversem,mert nem akartam bunkó lenni,és leraktam a táskámat az ajtó mellé.
-Gyere,megmutatom a szobámat-húzott felfelé a lépcsőn,az összekulcsolt kezünknél fogva. Bementük a szobájába. Becsukta maga mögött az ajtót és megcsókolt. Többször is. Levette a pólóját. "Úristen,ez a test...a kockás has...wow"-gondoltam magamban.
-Te meg mit csinálsz?-böktem ki végre.
-Így szoktam itthon lenni. Zavar?-mosolygott.
-Nem,nem-ismèteltem.
Elkezdte kigombolni a blúzomat,de nem ellenkeztem.
-Szeretlek-suttogta a fülembe,majd ledobta a földre a pólóm.
-Én is,de-fogtam le a kezét,hogy ne menjen tovább-én ezt nem akarom. Be vagy rúgva,és nem vagy az eszednél. Félek,még valami olyat csinálunk,amit később megbánunk.-fejeztem be és elengedtem a kezeit.
De ő tovàbb ment és kigombolta a nadrágját,majd ledobta a földre.
-Öltözz fel!-üvöltöttem rá és a kezébe adtam a nadrágját és a pólóját,majd a wc felé toltam,hogy ott öltözzön fel.
Becsuktam a wc ajtaját,nehogy nyitvahagyja és bementem a szobájába a blúzomért és felvettem. Viktor kijött a fürdőből és odajött hozzám.
-Sajnálom...én nem akartam,csak tegnap egy kicsit berúgtunk...-mondta ès látszott rajta hogy sajnálja.
-Semmi gond,de máskor kevesebb alkohol és több popcorn-kacsintottam,majd lementem a lépcsőn,kimentem a bejárati ajtón és elindultam haza.

4. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a negyedik részt! :*

4. fejezet
Megérkeztünk visegrádra. A buszon megbeszéltem Brivel,hogy Viktor lesz a párom. Mivel akkorra összebarátkozott Vikivel, beleegyezett.
Épp a visegrádi várnál sétáltunk, mikor Viktor.....megfogta a kezem!!! Ránéztem,majd a kezünkre. Ezt észrevette,és elkapta a kezét.
-Öhm...khm...bocsi,én nem...csak...-hadovált össze-vissza.
Rákulcsoltam az ujjaimat az övèire.
-Nem bánod,ugye?-mosolyogtam szexisen.
-Öhm...nem,dehogy-dadogott zavartan.
Az út,sőt a kirándulás további részében nem érdekelt minket semmi más,csak saját magunk.
Visegrád után visszavittek minket busszal a sulihoz.
-Én most megyek haza...-mutattam a buszmegállòra. Bár egy megállóra laktam a sulitól,busszal mentem mindig,mert utàltam a nehèz táskámmal gyalogolni.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte Viktor,és bevetette az iszonyúan megnyerő pillantását.
-Hát,ha akarsz-vetettem rá egy pillantást,majd a haverjaira néztem-velük mi lesz? Úgy volt,hogy este meccset nézel velük-.
-De figyel valaki...-célzott rám-hé,srácok. Hazakísèrem Nettit és utána beugrom hozzátok-kacsintott.
-Húúú-értettek egyet a "srácok".
-Buszozni akarsz vagy sètálni-kérdezte,majd tenyerèt az enyèmhez illesztette.
-Jól esne egy kis friss levegő most,az izzadság szag helyett-céloztam arra hogy sétáljunk egyet.
Befordultunk a sarkon és sétáltunk.
Egyszer csak Viktor megszólal:
-Mióta vagy belém szerelmes?-
-Miii?-kérdeztem vissza,mert azt hittem rosszul hallok,de úgy látszik tévedtem.
-Azt kérdeztem, hogy mióta vagy belém szerelmes?-mondta kicsit hangosabban.
-Őszintén?-húztam az időt.
-Igen-látszott rajta,hogy tényleg érdekli.
-Mióta gimis vagyok-hadartam. Úgy látszik,ez a hadarás megszokott a családban.
-És mióta vársz arra,hogy megcsókoljalak?-kérdezte.
-Na most már elég a kérd...-nem tudtam befejezni,mert Viktor megcsókolt. Mikor abba hagyta,megszólalni se tudtam. Csak álltunk az út közepén és néztük egymást. Egymás szemét. Kézenfogva.
-Na tetszett?-törte meg a csendet Viktor.
-Öhmmmm...igen...-dadogtam,mert még mindig az előző pár percben történteken járt az agyam.
-Na gyere,menjünk haza hozzátok-húzott a házunk felé,ami már csak pár lépésre volt tőlünk.
Mikor az ajtóhoz lèptem,és belraktam a kulcsot a zárba,megfordultam.
-Kössz,hogy hazakísértél-köszöntem el.
-Szívesen tettem. Feldobtad az estémet-nyomott egy utolsó puszit a számra.
-Akkor holnap-.
-Akkor holnap-ismételte és elment.
Megfordultam,hogy kinyissam az ajtót,de apu állt az ajtóban Dylannel a baloldalán.
-Ki volt ez?-köszöntött.
-Ki? Amúgy neked is szia-mondtam és elindultam a szobám felé.
-Ne nézz hülyének. Az a fiú,aki itt volt. Ki volt az?-lett egy kicsit dühösebb.
-Á,csak egy barát-csuktam be az orruk előtt a szobaajtóm. Nem mondhattam azt hogy a pasim,mert apu kikészült volna,és elkezdett volna beszélni minden féle hülyeséget. De főképp azért nem,mert nem voltam biztos benne hogy tényleg a pasim.
Zrrrr-zrrrr... SMS...
"Ez meg ki?"-gondoltam magamban,mert egy ismeretlen számot írt ki.
Megnyitottam az SMS-t és elolvastam.
Ez állt benne:
"Jó a meccs, de nélküled nem érdekes! V"
V=Viktor
Meglepődtem,de örültem az üzenetnek. Elmentettem "V" számát és elmentem lefürödni. Fogat mostam,majd ledőltem az ágyamra és el is aludtam...

Sajna...

Bocsi,hogy már extra-nagyon-baromi régen írtam,de egész nyáron nyaraltam,tanultam,és olvastam a kötelezőket.
Az első hetekben pedig Évnyitó volt, barátokkal lógtam,és sajna az új igazgatót is meg kellett szokni...na meg a csöngő....na arròl már végképp ne beszéljünk...a csengetési rend megváltozott...a csengő valami nem normális, idegörlő dallam...szóval nem nagyon jutottam géphez,és a telóm is behülyült. De most itt vagyok! És igérem,hogy nem sokára érkezik a negyedik fejezet! ;)
Mégegyszer boccciiiii!!! :* :/
xxx

3. fejezet

3. fejezet

"Jesszus, el sem hiszem, hogy Viktor mellett ülök a buszon."-gondoltam magamban.-"Vajon Bri mit fog szólni?"-húztam el a szám.
Mikor Bri felkelt,akkor egy kicsit dühös volt....eléggè....nagyon! Úgy nézett rám,mint a véres rongyra. De ezt az alkalmat nem hagyhattam ki.
Egy óra elteltével,meg is érkeztünk.
-Leszünk "párok" az úton?-tette fel a kérdèst Viktor, mikor megállt a busz.-Szerintem Bri és Viki meglesznek nélkülünk.
-Nem tudom. Bri idegesnek látszik-hezitáltam-eléggé!-fejeztem be a mondatom,mikor Bri odajött hozzám.
"Ajjaj!"-gondoltam.
-Mi a francot képzelsz te magadról?Ott hagytál egy hisztis libával mellettem-sipítozott.
-Hé, a volt barátnõmrõl beszélsz-szólt közbe Viktor.
-Te most maradj ki ebbõl!-üvöltött rá Viktorra.-Vagy visszajössz és barátnõk maradunk,vagy maradsz és veszett a dolog. Na, hogy döntesz?-nézett rám Brianna,majd Viktor is kérdõn.
-Nem tudom-törtem ki sírásban.
-Ne sírj-próbált nyugtatni Viktor.-Mennjél csak! Nem akarom,hogy miattam ne legyetek barátnôk.
-Legjobb barátnõk!-mondtuk szinte teljesen egyszerre Briannával,aztán, elnevettük magunkat.
-Bocsi,nem akartalak így megbántani-ölelt meg szorosan Brianna.
-Nekem meg nem kellett volna ott hagynom téged "egyedül"-húztam macskakörmöt a levegõbe.
-Egy fiú miatt-mosolygott Bri.
-Egy helyes fiú miatt-vágtam közbe.
-Hé,még itt vagyok!-nézett ránk Viktor.
-Úgy látszik mindent hallott-mondtam visszafojtva a nevetésem.
-Úgy látszik-ismételte Brianna.
És ekkor kitört mindhármunkból a nevetés.
-Na lányok,út közben is meglehet beszélni a szerelmi bánatotokat-jött oda hozzánk mosolyogva Fende bá.
-Hé,én fiú vagyok!-durcáskodott Viktor.
-Már nem-szólt vissza "a tanár".

2.fejezet

2.fejezet
-Bárdosi Attila vagyok a rendőrségtől.-jelentette be hivatalos hangon a férfi a telefonba.
-Hogy kicsoda? Na ne szórakozzon velem,bárki is maga-mondtam idegesen és leraktam a telefont Attilának,vagy kinek.Mikor ezt megtettem,két érzés kavargott bennem. Féltem,mert a férfi hangja nagyon hivatalosnak tűnt és lehet hogy nem szórakoztak velem,hanem komoly volt a dolog. De ezt ,,kitöröltem˝ a fejemből,mert se én,se apu,és valószínűleg Dylan sem követett el semmit.Remélem.... A gondolatmenetemet egy újabb telefoncsörgés szakította félbe. Dylan volt az.
-Mi a...-gondoltam magamban,majd felvettem a telefont.Köszönni esélyem se volt,mert Dylan már bele is kezdett a mondókájába.
-Ne haragudj....bocsáss meg......tényleg nagyon sajnálom....-kezdte kicsit (KICSIIIIT?!) félve attól,hogy mit válaszolok.
-Dylan....MI A FENÉT CSINÁLTÁL?!-üvöltöttem bele a telefonba,de kár volt,mert Brianna egyből felébredt mellettem.Meg akart szólalni,de intettem neki,hogy most maradjon csöndben.
-Én.....én...én...-próbálta elmondani mi is történt valójában.
-Te mi? Most hívott a rendőrség,de lecsaptam a telefont nekik,mert azt hittem megint szórakozik velem valaki.De úgy látszik most nem vicceltek.-fejeztem be szomorú,ám de ideges hangon.
-Figyi,állapodjunk meg valamiben. Ha apu előtt tartod a szád,elmondom mi történt.-alkudozott pont velem,akivel nem lehet alkut kötni,mert nem szeret hazudni.-Na? Benne vagy? Mondj már valamit!!!-türelmetlenkedett a telefon másik végén.
-Jó,jó. Befogom a számat.-esküdtem meg,de éreztem,hogy rosszul cselekedtem,mert mikor anyu meghalt,megfogadtam,hogy mindent elmondok apunak ami velünk kapcsolatos.De ezt most megszegtem. A fenébe!
-Ren-Rend-ben-dadogta.-Megvertem Gabe-t,és kórházba került.-hadarta,hogy ne èrtsem. De én mégis értettem.
-Hogy micsodaaa?-kérdeztem meglepve és halkan-szinte magamtól-,mert alig jutottam szóhoz. De Dylan mégis hallotta.
-Ja,ez történt-vette lazábbra a figurát.
-Dylan,ezt el kell mondanod apának,mert ha nem teszed,akkor az ofőd fogja-kezdtem halkan,mert ez mégsem kis dolog.
-Se tõlem,se az ofõtõl nem fogja apa ezt megtudni.
-De én is...na neee. Te lefizetted az ofõt?!-jöttem rá a dolgokra.
-Dehogy! Az ofõ beteg. Nem tud az esetrõl....de te ugye nem árulsz be? Kérlek,ne...-könyörgött.
-Megígértem. Nem?-.
-De-.
-Bocsi,de mennem kell! Pihenõt tartunk a friss levegõn-törtem meg a csendet pár perc után.
-Rendben. Azért hìvsz még?-kérdezte.
-Persze-.
-Szia-.
-Szia-raktam le a telefont.
Mikor elraktam a mobilt,észrevettem,hogy Brianna visszaaludt. Nem akartam felkelteni,ezèrt egyedül mentem le a busz elé. Épp magamban merengtem,mikor Viktor (!) jött oda hozzám. Meglepõdtem.
-Szia-üdvözölt.
-Szia-motyogtam.
-Hogy-hogy egyedül vagy?
-Brianna alszik,nem akartam felkelteni.
-Ez kedves tõled-bókolt (?).
-Köszi
-Te nem fázol?-"dumcsizott". 
-Na ne mááár! 40 fok van! De most komolyan!-röhögtem el magam.
-Na jó, csak vicc volt. Halálra unom magam,így,egyedül.
-Hol van a barátnõd?-kérdeztem komoran.
-Hogy kim?-kérdezett vissza.
-Viki,tudod-értetlenkedtem.
-Jaaaa. Õ már nem a barátnõm. Szakítottunk.
-Ó,nagyon sajnálom-lepõdtem meg.
-Semmi gond.
-És most...-kezdtem.
-És most szingli vagyok,igen-közölte lazán.
Majd kicsattantam örömömbõl,izgultam,izzadtam (fúj!!! :/ ) és biztonságban éreztem magam Viktor mellett.
"Ezt nem értem. Miért van itt velem? Miért csillog a szeme...és a haja...olyan fényesen sötétbarna...és...."
-Hahhhó! Hallasz?-halottam egy hangot,mire összerezzentem.
-Ööö,persze. Csak kicsit elbambultam.-mondtam úgy,mintha ott se lettem volna.
-Gyere,felszállunk-tolt kedvesen,mosolyogva a busz felé.
-Jaj,ó,köszi,hogy szólsz. Amúgy miért ülsz a...-.
-A volt barátnõm mellett?-szakította és fejezte be egyben a mondatom.-Nem tudom. Igazából nem volt már máshol hely.
-Ó,értem-gondolkoztam hangosan-Viki és én helyet cserélhetnénk,Brianna szerintem nem bánná-.
-Szuper!-hallottam Viktor hangját.
-Mi? Én nem...csak...hát jó-mosolyogtam.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

1.fejezet

Sziasztok!
Egy kicsit frissítettem a blogom mert szerintem nem volt elég rendezett.Na mindegy.Szóval remélem tetszeni fog! ;)

1.fejezet
-Basszus Dylan,add vissza a szájfényem,indulnom kell a táborba,mert elmegy a busz!-üvöltöttem be Dylan szobájába,mert nem találtam a szájfényem,megint...
-Nincs nálam-mondta,de láttam a szemén,hogy magában mosolyog.A fenébe! Kínomban már csak a megmentőmhöz fordulhattam,apához.
-Apuuuu,Dylan nem adja vissza a szájfényem és indulnunk kell!-vetettem be a kutyaszememet.Ez mindig beválik! He-he-he.
-Dylan,add vissza Nettinek a ,,hogyhívjákját˝,és induljunk!-szólt rá Dylanra és már el is tűnt az udvaron a sok csomaggal.
-Hahaha,apu mindig melettem áll.Na most már tényleg add vissza a bigyómat!Dylan!Nem mondom mégegyszer!-futottam ki utána a kertbe. Mikor beértem,ráugrottam a hátára és kivettem a kezéből a szájfényem,majd mielőtt utána kaphatott volna,hogy újra elrakja a farmerzsebébe,beszaladtam a fürdőszobába,nehogy azt foglalja el most.
Miután feldobtam egy kis sminket (szempillaspirál,szájfény),szóltam apunak,hogy mehetünk.Elköszöntem Dylantól és beültem a kocsiba.
A buszmegállóban már ott volt a legjobb barinőm,Brianna. Egy öleléssel üdvözöltem,majd két puszival elköszöntem apától,aki a kezembe adta a csomagokat,és elindult a parkoló felé azzal a jelszóval,hogy nem akarja zavarni a ,,lányos zajongásunkat˝. Ezt megértem,ugyanis ha Bri átjön hozzánk zeng tőlünk a ház. Hihihi. :)
Mikor megérkezett a busz,Fende bá megbízott minket azzal,hogy vigyázzunk magunkra és egymásra,majd nagy nehezen,de felterelt minket a járműre. Én Brianna mellé ülte,Lena a nővére,Sarah mellé,Viktor Viki mellé,a többieket meg már nem láttam mert túl messze voltak.
Mielőtt elindult a busz,ittam egy kortyot,elővettem a könyvem (Jacqueline Wilson: Mi baj,lányok?),majd a telómat is előkapartam,hogy valami jó zenét halgassak olvasás közben,aztán a fülhallgatóm is kellett volna,de azt otthon hagytam.Ezt nem hiszem el! Brianna elaludt,ugyanis még korán volt,de nem akartam felkelteni. Hátrafordultam az ülésen.Lenaval találtam szemben magam,gondoltam biztos van egy fülese.
-Lenaaa....-kezdtem egy kicsit félénken,Nem tudom miért,de mogorván válaszolt.
-Mi van?-nézett rám úgy,mintha a....huhh.nem is tudom minek képzelt.
-Figyiiii.....van egy füleseeeed?-kérdeztem kicsit megnyújtva a szavak végét.
-Neked kell? Mert akkor nincs!-válaszolta kb. 5 éves szinten. Mivel nem akartam balhét,ezért vissza fordultam és gondolkoztam..........................gondolkoztam...........és még mindig gondolkoztam.Mivel nem jutottam semmire,úgy döntöttem,olvasni zene nélkül is lehet.
Új könyv.Hmmm...de jó ,,új könyv illata˝ van,gondoltam magamban,majd kinyitottam és olvasni kezdtem.
Hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Hallo?-szóltam bele a telefonba mglepetten,ugyanis az egész családom tudja,hogy buszon vagyok Visegrád felé és mivel korán van,valószínüleg visszaalszom a járművön.
-Jó napot. Maga Anette?-kérdezte egy mély,elég férfias hang.
-I-gen?!-mondtam nem túl bíztatóan-maga kicsoda-kérdeztem vissza.

Folytatás: 2.fejezet ;)
Remélem tovább is olvassátok! :)

Szereplők

Most pedig jöjjön egy több fejezetes,de rövid történet.

Főszereplők:

Anette és Dylan-a bolond tesók:

Viktor,a helyes srác

Brianna,akibe minden fiú belezúg :)

Sarah,a furcsa lány

Lena,a furcsa lány (Sarah) húga