6. fejezet

Halihó emberek! Itt van a hatodik fejezet! Jó olvasást! :*

6. fejezet
Hazaértem. Épp nyitottam az ajtót,amikor apa termett előttem. Ilyenkor sosincs itthon.
-Szia.....apa-sütöttem le a szemem,mert tudtam hogy ideges.
-Miért vagy itthon? Nem iskolában kéne lenned?-kèrdezte választ váró tekintettel.
-Hát...szóval...-kezdtem. Nem tudtam hogy mit mondjak. Rosszul lettem? Vagy visszajöttem a könyvemért?
-Remélem valami egészen különleges magyarázatod van a számomra,mert nem tudom elhinni miért vagy iskolaidőben itthon!-nézett rám szúrós szemmel.
-Nem megyünk be,mert rosszul vagyok-füllentettem.
Bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra.
Klikk. Nyílt az ajtó és Dylan jött be rajta. Furcsa módon be volt gipszelve a jobb keze.
-Jól vagy,öcsi? Mi történt?-szaladtam oda hozzá és levettem a válláról a táskát.
-Igen, jól vagyok. Hazaküldtek,mert tesiórán a bordásfalon kellett lógni és leestem róla. Bevertem a kezem és a csuklóm hátrahajlott. Bevittek a kórházba, begipszelték és hazaengedtek pihenni.
-Miért nem hívtál fel, kisfiam?-szólt ki apa a nappaliból.
-Apa is itthon van?-suttogta.
-Sajna igen-mondtam hallgan.
Dylan bement a nappaliba és leült.
-Itthon hagytam a telóm-válaszolta egy kis idővel később.
-Ide figyeljetek mindketten!-kezdte-Én nevellek titeket egyedül,mióta Rose meghallt.-már megint anyával jön-Ha mégegyszer valamelyikőtök itthon hagyja a mobilját, attól elveszem. Értve vagyok?-kérdezte. Bólogattunk. Nem mertünk ellenkezni,vagy belekezdeni a "De ez nem igazságos!" sztoriba.
-Most pedig Anett,segíts bevinni Dylan táskáját a szobájába,és segíts neki megírni a leckéjét,bepakolni,stb-sorolta.
Rendben-sóhajtottam.
Felmentük Dylan szobájába,ahol kb. úgy èreztem magam mintha egy háborúba csöppentem volna,olyan rendetlenség volt.
-Te sosem raksz rendet?-kérdeztem mert szinte soha nem jártam a szobájában.
-Deeeee,csak most reggel nem volt időm rá és...-kereste a kifogásokat.
-Figyelj,engem nem érdekel hogy milyen kupi van,-raktam arrébb a koszos alsóját az ágyról fintorogva-viszont a koszos alsóidat kirakhatnád a szennyesbe!-röhögtem kínosan.
-Ugye tudod, hogy sosem rakom ki a koszos gatyáimat a mosásba!-kacsintott rám nevetve.
-Akkor azt akarod mondani,hogy ugyanazt a koszos...-és nem folytattam-Inkább nem vagyok rá kíváncsi!
Dylan mosolygott...Dylan mosolygott,mert tudta mire gondolok.
-Na akkor,miből is van házid?-kezdtem bele a kötelesség tudó testvér szerepébe.
-Asszem töriből meg matekból meeeg...angolból?-kérdezte.
-Ne tőlem kérdezd, nem nekem kell tudni!-mosolyogtam-Inkább vegyük elő-javasoltam.
Ès onnantól kezdve csak tanultunk és tanultunk és tanultunk. Èreztem hogy Dylan már unja,de nem érdekelt. Rám volt bízva, nekem kellett a lecóját megcsinálni,akkor már legyen rendesen kész! :)
Apa egyszer jött fel hozzánk,hogy tényleg tanulunk,meg hogy megkérdezze kérünk-e valamit.
Ezzel telt a délutánunk. Legalább én is ismételtem egy kicsit valami régebbi dolgot. :D

5. fejezet

Helló! Meghoztam az ötödik fejezetet! :*

5. fejezet
Egész éjszaka nem tudtam aludni! Viktoron járt az agyam.
Még csak fél hat. Fáradt voltam,de nem tudtam aludni. Pedig szundíthattam volna még két órát.
Lementem,megittam a reggeli kávémat,és bekapcsoltam a tv-t. Leültem a kanapéra,felvettem a legvastagabb zoknimat (ilyen korán még hideg van) és beleszórtam a gabonapelyhet a tányéromba. Kiemeltem a tejet a hűtőből,és ráöntöttem a gabonapehelyre.Elővettem a szokásos,kopott vagy száz éves bögrèmet,és beleöntöttem az üveg alján maradt pár korty narancslevet.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom.
"V"
-Halló!?-szóltam bele a telefonba,de nem kaptam választ.
-Hahhhóó! Van ott valaki?-kérdeztem kissé idegesen. Nem hogy fél hatkor hív,de mèg a telefonba se szól bele.
-Szia szivi,jössz ma suliba?-kezdte a nem tudom ki a telefonba.
-Mi van? Kivel beszélek?-kezdtem nagyon ideges lenni.
-Viktorka vagyok édesem-a háttérből nevetést hallottam-szeretsz még? Pussz-pussz-pussz!-küldött puszikat.
-Mennyit ittatok tegnap? Na jó,Viktor! Most lerakom a telefont,én nézem a tv-t,te meg visszaalszol és kialszod magadból az alkoholt. Érthető voltam?-mondtam neki,hogy mit csináljon,ugyanis nem akartam,hogy bajba kerüljön a barátai miatt.
-Na jó,cicukám,alszom még egy fél órát! Szeretlek,nagyon! Ma talál...-.
-Neked is szia-szakitottam félbe,mert már a hányinger kerülgetetta mondókájától.
Néztem még egy kicsit a tv-t,majd elkeztem készülődni. Megfésülködtem,felöltöztem,feldobtam a szokásos laza sminket és ittam még egy pohár vizet. Bepakoltam a tancuccaimat,átnéztem a földrajzot és kész voltam. Fél nyolc volt. Úgy döntöttem,ma nem pont becsöngőre,azaz nyolcra esek be,hanem előbb bent leszek,hogy feltudjak még kèszülni a matek tz-re. Felvettem a fehér conversemet,és a vastag pulcsimat,majd elindultam ki az ajtón. Kivettem a kulcsot a zárból és elindultam a buszmegállóba. Rögtön jött a busz. Mikor beértem (tök korán,háromnegyedkor),Bri meglepődött,hogy ilyen korán bent voltam. Ő eleve bent szokott lenni már fél nyolckor,mert korán kelő,és nem tud otthon mit csinálni,ezért bejön a suliba,vesz magának egy ishlert és megeszegeti,míg meg nem jön valaki az osztályból. Aztán meg azzal beszélget. Na mindegy.
Szóval,elmeséltem a tegnap estémet,meg hogy miért keltem korán. Aztán azt a relytélyes hívást is elpletykáltam Viktorról.
-Halihó,emberek! I'm sexy and i know it!-üvöltött az ajtóbn egy ismerős hang. Odanéztem,és megláttam Viktort az ajtóban.
Odasiettem hozzá:
-Azt mondtam ma ne gyere suliba!-suttogtam neki és kikísértem a teremből.
-Most haza megyünk és lefekszel aludni. Jó?-mondtam olyan lassan mintha valami hülyével beszélnék.
-Na jó-válaszolt Viktor.
Hazaértünk hozzájuk. Nyolc óra már elmúlt,úgy-hogy eldöntöttem,késés helyett majd az egész napot igazoltatom apával.
-Nem jössz be?-kérdezte kicsit komolyabban.
-De,szívesen bemegyek-mosolyogtam.
Elindultunk a nappaliba.Ledobta a táskáját a kanapéra,és levette a cipőjét. Én is levettem a conversem,mert nem akartam bunkó lenni,és leraktam a táskámat az ajtó mellé.
-Gyere,megmutatom a szobámat-húzott felfelé a lépcsőn,az összekulcsolt kezünknél fogva. Bementük a szobájába. Becsukta maga mögött az ajtót és megcsókolt. Többször is. Levette a pólóját. "Úristen,ez a test...a kockás has...wow"-gondoltam magamban.
-Te meg mit csinálsz?-böktem ki végre.
-Így szoktam itthon lenni. Zavar?-mosolygott.
-Nem,nem-ismèteltem.
Elkezdte kigombolni a blúzomat,de nem ellenkeztem.
-Szeretlek-suttogta a fülembe,majd ledobta a földre a pólóm.
-Én is,de-fogtam le a kezét,hogy ne menjen tovább-én ezt nem akarom. Be vagy rúgva,és nem vagy az eszednél. Félek,még valami olyat csinálunk,amit később megbánunk.-fejeztem be és elengedtem a kezeit.
De ő tovàbb ment és kigombolta a nadrágját,majd ledobta a földre.
-Öltözz fel!-üvöltöttem rá és a kezébe adtam a nadrágját és a pólóját,majd a wc felé toltam,hogy ott öltözzön fel.
Becsuktam a wc ajtaját,nehogy nyitvahagyja és bementem a szobájába a blúzomért és felvettem. Viktor kijött a fürdőből és odajött hozzám.
-Sajnálom...én nem akartam,csak tegnap egy kicsit berúgtunk...-mondta ès látszott rajta hogy sajnálja.
-Semmi gond,de máskor kevesebb alkohol és több popcorn-kacsintottam,majd lementem a lépcsőn,kimentem a bejárati ajtón és elindultam haza.

4. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a negyedik részt! :*

4. fejezet
Megérkeztünk visegrádra. A buszon megbeszéltem Brivel,hogy Viktor lesz a párom. Mivel akkorra összebarátkozott Vikivel, beleegyezett.
Épp a visegrádi várnál sétáltunk, mikor Viktor.....megfogta a kezem!!! Ránéztem,majd a kezünkre. Ezt észrevette,és elkapta a kezét.
-Öhm...khm...bocsi,én nem...csak...-hadovált össze-vissza.
Rákulcsoltam az ujjaimat az övèire.
-Nem bánod,ugye?-mosolyogtam szexisen.
-Öhm...nem,dehogy-dadogott zavartan.
Az út,sőt a kirándulás további részében nem érdekelt minket semmi más,csak saját magunk.
Visegrád után visszavittek minket busszal a sulihoz.
-Én most megyek haza...-mutattam a buszmegállòra. Bár egy megállóra laktam a sulitól,busszal mentem mindig,mert utàltam a nehèz táskámmal gyalogolni.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte Viktor,és bevetette az iszonyúan megnyerő pillantását.
-Hát,ha akarsz-vetettem rá egy pillantást,majd a haverjaira néztem-velük mi lesz? Úgy volt,hogy este meccset nézel velük-.
-De figyel valaki...-célzott rám-hé,srácok. Hazakísèrem Nettit és utána beugrom hozzátok-kacsintott.
-Húúú-értettek egyet a "srácok".
-Buszozni akarsz vagy sètálni-kérdezte,majd tenyerèt az enyèmhez illesztette.
-Jól esne egy kis friss levegő most,az izzadság szag helyett-céloztam arra hogy sétáljunk egyet.
Befordultunk a sarkon és sétáltunk.
Egyszer csak Viktor megszólal:
-Mióta vagy belém szerelmes?-
-Miii?-kérdeztem vissza,mert azt hittem rosszul hallok,de úgy látszik tévedtem.
-Azt kérdeztem, hogy mióta vagy belém szerelmes?-mondta kicsit hangosabban.
-Őszintén?-húztam az időt.
-Igen-látszott rajta,hogy tényleg érdekli.
-Mióta gimis vagyok-hadartam. Úgy látszik,ez a hadarás megszokott a családban.
-És mióta vársz arra,hogy megcsókoljalak?-kérdezte.
-Na most már elég a kérd...-nem tudtam befejezni,mert Viktor megcsókolt. Mikor abba hagyta,megszólalni se tudtam. Csak álltunk az út közepén és néztük egymást. Egymás szemét. Kézenfogva.
-Na tetszett?-törte meg a csendet Viktor.
-Öhmmmm...igen...-dadogtam,mert még mindig az előző pár percben történteken járt az agyam.
-Na gyere,menjünk haza hozzátok-húzott a házunk felé,ami már csak pár lépésre volt tőlünk.
Mikor az ajtóhoz lèptem,és belraktam a kulcsot a zárba,megfordultam.
-Kössz,hogy hazakísértél-köszöntem el.
-Szívesen tettem. Feldobtad az estémet-nyomott egy utolsó puszit a számra.
-Akkor holnap-.
-Akkor holnap-ismételte és elment.
Megfordultam,hogy kinyissam az ajtót,de apu állt az ajtóban Dylannel a baloldalán.
-Ki volt ez?-köszöntött.
-Ki? Amúgy neked is szia-mondtam és elindultam a szobám felé.
-Ne nézz hülyének. Az a fiú,aki itt volt. Ki volt az?-lett egy kicsit dühösebb.
-Á,csak egy barát-csuktam be az orruk előtt a szobaajtóm. Nem mondhattam azt hogy a pasim,mert apu kikészült volna,és elkezdett volna beszélni minden féle hülyeséget. De főképp azért nem,mert nem voltam biztos benne hogy tényleg a pasim.
Zrrrr-zrrrr... SMS...
"Ez meg ki?"-gondoltam magamban,mert egy ismeretlen számot írt ki.
Megnyitottam az SMS-t és elolvastam.
Ez állt benne:
"Jó a meccs, de nélküled nem érdekes! V"
V=Viktor
Meglepődtem,de örültem az üzenetnek. Elmentettem "V" számát és elmentem lefürödni. Fogat mostam,majd ledőltem az ágyamra és el is aludtam...

Sajna...

Bocsi,hogy már extra-nagyon-baromi régen írtam,de egész nyáron nyaraltam,tanultam,és olvastam a kötelezőket.
Az első hetekben pedig Évnyitó volt, barátokkal lógtam,és sajna az új igazgatót is meg kellett szokni...na meg a csöngő....na arròl már végképp ne beszéljünk...a csengetési rend megváltozott...a csengő valami nem normális, idegörlő dallam...szóval nem nagyon jutottam géphez,és a telóm is behülyült. De most itt vagyok! És igérem,hogy nem sokára érkezik a negyedik fejezet! ;)
Mégegyszer boccciiiii!!! :* :/
xxx