4. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam a negyedik részt! :*

4. fejezet
Megérkeztünk visegrádra. A buszon megbeszéltem Brivel,hogy Viktor lesz a párom. Mivel akkorra összebarátkozott Vikivel, beleegyezett.
Épp a visegrádi várnál sétáltunk, mikor Viktor.....megfogta a kezem!!! Ránéztem,majd a kezünkre. Ezt észrevette,és elkapta a kezét.
-Öhm...khm...bocsi,én nem...csak...-hadovált össze-vissza.
Rákulcsoltam az ujjaimat az övèire.
-Nem bánod,ugye?-mosolyogtam szexisen.
-Öhm...nem,dehogy-dadogott zavartan.
Az út,sőt a kirándulás további részében nem érdekelt minket semmi más,csak saját magunk.
Visegrád után visszavittek minket busszal a sulihoz.
-Én most megyek haza...-mutattam a buszmegállòra. Bár egy megállóra laktam a sulitól,busszal mentem mindig,mert utàltam a nehèz táskámmal gyalogolni.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte Viktor,és bevetette az iszonyúan megnyerő pillantását.
-Hát,ha akarsz-vetettem rá egy pillantást,majd a haverjaira néztem-velük mi lesz? Úgy volt,hogy este meccset nézel velük-.
-De figyel valaki...-célzott rám-hé,srácok. Hazakísèrem Nettit és utána beugrom hozzátok-kacsintott.
-Húúú-értettek egyet a "srácok".
-Buszozni akarsz vagy sètálni-kérdezte,majd tenyerèt az enyèmhez illesztette.
-Jól esne egy kis friss levegő most,az izzadság szag helyett-céloztam arra hogy sétáljunk egyet.
Befordultunk a sarkon és sétáltunk.
Egyszer csak Viktor megszólal:
-Mióta vagy belém szerelmes?-
-Miii?-kérdeztem vissza,mert azt hittem rosszul hallok,de úgy látszik tévedtem.
-Azt kérdeztem, hogy mióta vagy belém szerelmes?-mondta kicsit hangosabban.
-Őszintén?-húztam az időt.
-Igen-látszott rajta,hogy tényleg érdekli.
-Mióta gimis vagyok-hadartam. Úgy látszik,ez a hadarás megszokott a családban.
-És mióta vársz arra,hogy megcsókoljalak?-kérdezte.
-Na most már elég a kérd...-nem tudtam befejezni,mert Viktor megcsókolt. Mikor abba hagyta,megszólalni se tudtam. Csak álltunk az út közepén és néztük egymást. Egymás szemét. Kézenfogva.
-Na tetszett?-törte meg a csendet Viktor.
-Öhmmmm...igen...-dadogtam,mert még mindig az előző pár percben történteken járt az agyam.
-Na gyere,menjünk haza hozzátok-húzott a házunk felé,ami már csak pár lépésre volt tőlünk.
Mikor az ajtóhoz lèptem,és belraktam a kulcsot a zárba,megfordultam.
-Kössz,hogy hazakísértél-köszöntem el.
-Szívesen tettem. Feldobtad az estémet-nyomott egy utolsó puszit a számra.
-Akkor holnap-.
-Akkor holnap-ismételte és elment.
Megfordultam,hogy kinyissam az ajtót,de apu állt az ajtóban Dylannel a baloldalán.
-Ki volt ez?-köszöntött.
-Ki? Amúgy neked is szia-mondtam és elindultam a szobám felé.
-Ne nézz hülyének. Az a fiú,aki itt volt. Ki volt az?-lett egy kicsit dühösebb.
-Á,csak egy barát-csuktam be az orruk előtt a szobaajtóm. Nem mondhattam azt hogy a pasim,mert apu kikészült volna,és elkezdett volna beszélni minden féle hülyeséget. De főképp azért nem,mert nem voltam biztos benne hogy tényleg a pasim.
Zrrrr-zrrrr... SMS...
"Ez meg ki?"-gondoltam magamban,mert egy ismeretlen számot írt ki.
Megnyitottam az SMS-t és elolvastam.
Ez állt benne:
"Jó a meccs, de nélküled nem érdekes! V"
V=Viktor
Meglepődtem,de örültem az üzenetnek. Elmentettem "V" számát és elmentem lefürödni. Fogat mostam,majd ledőltem az ágyamra és el is aludtam...