3. fejezet
"Jesszus, el sem hiszem, hogy Viktor mellett ülök a buszon."-gondoltam magamban.-"Vajon Bri mit fog szólni?"-húztam el a szám.
Mikor Bri felkelt,akkor egy kicsit dühös volt....eléggè....nagyon! Úgy nézett rám,mint a véres rongyra. De ezt az alkalmat nem hagyhattam ki.
Egy óra elteltével,meg is érkeztünk.
-Leszünk "párok" az úton?-tette fel a kérdèst Viktor, mikor megállt a busz.-Szerintem Bri és Viki meglesznek nélkülünk.
-Nem tudom. Bri idegesnek látszik-hezitáltam-eléggé!-fejeztem be a mondatom,mikor Bri odajött hozzám.
"Ajjaj!"-gondoltam.
-Mi a francot képzelsz te magadról?Ott hagytál egy hisztis libával mellettem-sipítozott.
-Hé, a volt barátnõmrõl beszélsz-szólt közbe Viktor.
-Te most maradj ki ebbõl!-üvöltött rá Viktorra.-Vagy visszajössz és barátnõk maradunk,vagy maradsz és veszett a dolog. Na, hogy döntesz?-nézett rám Brianna,majd Viktor is kérdõn.
-Nem tudom-törtem ki sírásban.
-Ne sírj-próbált nyugtatni Viktor.-Mennjél csak! Nem akarom,hogy miattam ne legyetek barátnôk.
-Legjobb barátnõk!-mondtuk szinte teljesen egyszerre Briannával,aztán, elnevettük magunkat.
-Bocsi,nem akartalak így megbántani-ölelt meg szorosan Brianna.
-Nekem meg nem kellett volna ott hagynom téged "egyedül"-húztam macskakörmöt a levegõbe.
-Egy fiú miatt-mosolygott Bri.
-Egy helyes fiú miatt-vágtam közbe.
-Hé,még itt vagyok!-nézett ránk Viktor.
-Úgy látszik mindent hallott-mondtam visszafojtva a nevetésem.
-Úgy látszik-ismételte Brianna.
És ekkor kitört mindhármunkból a nevetés.
-Na lányok,út közben is meglehet beszélni a szerelmi bánatotokat-jött oda hozzánk mosolyogva Fende bá.
-Hé,én fiú vagyok!-durcáskodott Viktor.
-Már nem-szólt vissza "a tanár".
