8. fejezet
(Bocsi a késésért, de beteg voltam, és sok volt a tanulni való! :( Na mindegy, szóval, jó olvasást! :*)
Mire rendbe szedtem magam és lementem, Viktor már a bekapcsolt tv előtt ült egy zacskó chipssel és egy pohár (igen, a macis pohár) kólával a kezében.
-Te meg mit....-kezdtem felháborodni, de belevágott a szavamba.
-Azt mondtad érezzem otthon magam!-mosolygott cselesen.
-De....de....igaz-zártam rövidre a témát.
-Na látod-röhögött.
Leültem mellé, mert érdekelt hogy mit néz. Erre levette a hangot a filmről, ami épp ment (azt hiszem Transformers) és átkarolt.
-Most miért tetted ezt? Olyan izgi volt a film-nevettem.
-Mert én valami másra gondoltam-jött egyre közelebb.
-Most nem lehet Viktor,apa mindjárt itthon van, és így is meg fog ölni.-tiltakoztam.
-Akkor már nem mindegy?-mosolygott édesen.
-Nem,.....mert....-és akkor elállt a szavam.
Megfogta bal kezével a derekam, jobb kezével pedig lágyan végig simitott a nyakamon és egyre közelebb hajolt. A szemébe néztem. "Olyan gyönyörű kék szeme van!" -gondoltam magamban.
És megcsókolt. Olyan finom és lágy volt a csókja, mint amilyet még soha nem tapasztaltam.
Aztán elhúzódott tőlem és azt mondta:
-Nem, nem lehet.
-Igazad van, de olyan jól csókolsz!-dícsértem meg.
"kopp-kopp"-hallatszott az ajtó felől.
-Ez apa lesz!-riadtam meg.
-De várj,...-és akkor újból megcsókolt.
"kopp-kopp"-ez a kopogás már erőteljesebb volt.
Megijedtem. Hirtelen elhúzodtam Viktortól.
-Ki kell nyitnom az ajtót!-szomorodtam el.
Odamentem a bejárathoz, lenyomtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót.
Ekkor tátva maradt a szám. Ez nem lehet. Ő nem állhat itt. Hisz neki máshol kéne lennie...
Vége :)
Nemsokára jön a 9. fejezet! ;) Addig is, találgassatok, ki állhat az ajtóban! :*
